A Létszámgazdálkodási és a Súlyszám Kabinet tájékoztatása

A Létszámgazdálkodási és a Súlyszám Kabinet tájékoztatása

Az Országos Bírósági Hivatal elnöke a 18.SZ/2021. (III. 3.) számú határozatával létrehozta a Létszámgazdálkodási Kabinetet, amely működéséről a 2022. február 25-én megtartott ülésen tájékoztatta az Országos Bírói Tanácsot.

Az Országos Bírósági Hivatal elnöke az 51.SZ/2022. (VI. 14.) számú határozatával létrehozta a Súlyszám Kabinetet, egyebek mellett a munkateherméréssel kapcsolatos döntéseinek előkészítésében való közreműködés céljából és rögzítette, hogy a két kabinet egymással együttműködik.

Az Országos Bírói Tanács úgy ítélte meg, hogy bő egy év elteltével indokolt lehet az ismételt konzultáció és a 2023. május 10-i ülésén részletesen megvitatta a két kabinet munkájáról kapott tájékoztatást.

Az Országos Bírói Tanács álláspontja szerint a kabinetek munkája valamennyi bírót érinti, emiatt közérdeklődésre tarthat számot, ezért közzéteszi dr. Fazekas Sándor, a Létszámgazdálkodási Kabinet és a Súlyszám Kabinet vezetőjének ülésen elhangzott alábbi tájékoztatását:

„Köszönöm szépen! Tisztelt Elnök Asszonyok, tisztelt Elnök Urak, tisztelt Tanács! Köszönöm a lehetőséget, hogy bemutathatom a kabinet működését, mind a kettőt. A Létszámgazdálkodási Kabinetnek tagja vagyok, a Súlyszám Kabinetnek pedig elnöke. A Súlyszám Kabinet a fellebbviteli büntető szakági súlyszámrendszer kialakításával foglalkozik, mint első stációval, nyilván ennek lesz majd folytatása a civilisztika területén. A Létszámgazdálkodási Kabinet pedig, ahogyan ezt tavaly bemutattam előttetek egy részletes ppt keretében, gyakorlatilag az üresen álló bírói álláshelyekről nyilvánít véleményt és készít döntés előkészítő anyagot Elnök úr számára. Ez gyakorlatilag egy 2021-ben kialakult koncepció, méghozzá a Bszi. 76. § (4) bekezdésének a) és e) pontjában meghatározott központi igazgatási feladatnak a hatékonyabb végrehajtása érdekében jött létre. Ha megnézitek a két alapító okiratot, különösképpen a Létszámgazdálkodási Kabinet alapító okiratát akkor egyértelmű, hogy az ott meghatározott feladattömeg az említett törvényhelynek a hatékony lebontását célozza. Tavaly bemutattam részletesen, hogy milyen munkamódszer az, ami mozgatja a Létszámgazdálkodási Kabinetet és a célt is több esetben elmondtam, megfogalmaztam, volt konzultációs napunk is itt az OBT-n belül, illetőleg a MABIE különböző fórumain és országos választmányain is igyekeztem eleget tenni a tájékoztatási kötelezettségünknek, vagy inkább úgy fogalmaznék a lehetőséggel élve tájékoztatást nyújtottunk. A cél tulajdonképpen a törvényi kötelezettségen túlmenően egy átlátható, kiszámítható létszámgazdálkodási rendszer kialakítása, ami megismerhető a bírók számára, ellenőrizhető az ilyen módon tett javaslattömeg és ezáltal gyakorlatilag kontrollingot jelent mindenki számára. Vagyis azoknak a kész, korábbi bevett irányoknak mindenképpen a felszámolása, amely egyfajta külön konzultációkon – vagy ha úgy tetszik és megengedhetem magamnak ezt a kijelentést – valamiféle „kijárósságon” alapulhatott. Tehát legyen egy olyan egységes, átlátható rendszer, ami alapján egy olyan matematika kerül kidolgozásra, amit a bírák értenek, látnak, követnek és a vezetők is megérthetik, láthatják, követhetik. Ez azt is jelentette, hogy új módszertani elveket kellett kidolgozni 2021-ben. Ha a Bszi. 76. § (4) bekezdés e) pontját vizsgáljátok, akkor látjátok azt, hogy az OBH elnöke nemcsak az adatszolgáltatás rendjét, hanem a statisztikai adatok értékelésének módszertanát is meghatározhatja és ez történik, amikor egy új módszertani elvrendszert dolgozott ki a Kabinet és fogadott el elnök úr és ez alapján végezzük a munkánkat.

Nem fogom megismételni a tavalyi előadást, tehát csak egyszerűen szinte felsorolva, hogy melyek azok az elemek, amilyen módszerrel dolgozunk és végezzük az elemzéseket, amelyek 2021-ben alakultak ki, majd bizonyos metamorfózison átmenve finomodnak, csiszolódnak, de tulajdonképpen elvként ma is irányadóak. Alkalmazzuk a klasszikus ügyforgalmi elemzési módszertant, amit minden bíró, minden bírósági vezető jól ismer, alkalmazzuk az egyéni bírói munkateher mutatóit. Aki ezzel foglalkozik, pontosan tudja, hogy mi van mögötte. Mi a működő tanácsok számát vizsgáljuk és a működő tanácsok munkaterhét, amikor egyéni bírói munkateherről beszélünk a megfelelő olyan szempontokat is figyelembe véve, amit a statisztikai szabályzat és az igazgatási szabályzat előír, tárgyalási kötelezettségek, vezetői beosztás, tartós távollétek, kirendelések et cetera. Nóvumot jelent a működésünkben – és ez tulajdonképpen a bírói kar hosszú, sok évtizedes nyomása hatására alakult ki, majd pedig került bevezetésre az elemzési módszertanba – a polgári és a gazdasági, büntető peres ügyek súlyszámrendszere. Nincsen arra lehetőség, hogy ennek a kialakítási metodológiájáról, arról a húsz évről itt beszámoljak, de nyilván sokan tudjátok, ismeritek, hogy milyen vajúdási folyamat végeredményeként, nemzetközi példák, egyebek nyomán alakult ki a mai magyar súlyszámrendszer. A mai magyar súlyszámrendszer a büntető szakágban azt kell mondjam, kiválóan tükrözi az elsőfokú peres ügyek distinkcióját és a munkaigényesség differenciáit, a polgári ügyszakban kevésbé tekinthető sikeresnek.  Egy kicsit nagyobbra kellene, hogy nyíljon az olló és jobban kellene, hogy a megaügyek eltérő munkaigényességét tükrözze.  Itt tennivaló van még, de ez csak egy generális megállapítás volt, mivel mindenkire ugyanazt a rendszert alkalmazza a Kabinet, ezért azt mondhatom, hogy gyakorlatilag a civilisztika területén alkalmazott súlyszámrendszer is irányadó lehet.

Miért fontos a súlyszám? Azért, mert nem darab darabbal számolunk, amikor munkaterhet vizsgálunk egy szervezeti egységben, hanem az is érdekel minket, hogy az országos átlaghoz képest a vizsgált szervezeti egységhez érkező ügyek átlagos súlyszáma milyen, hogyan alakul és a súlyszám eltérítő tényező a gondolkodásunkban. Vagyis, nagyon leegyszerűsítve, olyan mértékben térítjük el a bírói létszámot az adott szervezeti egység engedélyezett létszámát vizsgálva, amilyen mértékben a reá vonatkozó átlagos súlyszám eltér az országos átlagtól a vizsgálati időszakban. Ez tulajdonképpen arra ad egy egyértelmű választ mindenki számára, hogyha én nehéz ügyeket viszek és ketten vagyunk a szervezeti egységben és ketten viszünk nehéz ügyeket, akkor lehet, hogy mi alul reprezentáltak vagyunk, oda még kell egy bírói álláshely pontosan a súlyszám nagysága és a súlyszám eltérítése miatt.

Teljesen nóvum és nem volt még a magyarországi statisztikai rendszerben olyan közelítés, amit 2021-ben az úgynevezett optimális munkateher kategóriájával kialakítottunk. Ennek semmilyen hagyománya nincsen, korábbi múltja nincsen, természetesen nemzetközi példákat ebben az aspektusban is vizsgáltunk, bevezettük 2021-től az optimális munkateher fogalmát. Emlékeztek nyilván arra a dia sorra, amelyben bemutattuk a különböző szakágaknak és ítélkezési szinteknek a bírók által javasolt és kialakított optimális munkaterhét. Ez az érkezési volumenre vonatkozott, illetőleg az egy kézen bírhatóan, szakszerűen folyamatban kezelhető ügyeknek a volumenére. Miért volt ez érdekes? Miért volt ez nagyon fontos? Azért, mert már nem az átlag, nem a megyei átlag, nem az országos átlag a viszonyítási pont, amikor egy munkaterhet vizsgálunk egy konkrét szervezeti egység esetében, hanem ahhoz viszonyítjuk, hogy az optimális munkateher-mutatóhoz hogyan aránylik a szervezet. Ez egy óriási szemléletbeli változás volt és talán arra is emlékeztek, hogy egy ilyen típusú váltást azért kellett létrehozni, mert az átlag nagyon sok esetben semmit nem fejezett ki. Talán emlékeztek arra a példára, azért hozom ezt újra és újra föl, mert a legpregnánsabb volt a magyar jogalkotásban, amikor a pertárgy értékhez kötött hatásköri szabályok 2003-ban úgy módosultak, hogy a járásbíróságok polgári szakági munkaterhe jelentősen visszaesett, viszont 12 évre sikerült a megyei bíróságok elsőfokú peres ítélkezését úgy elúsztatni, hogy annak gyakorlatilag a reparációja csak 2012-2013-ban következett be. Miért lényeges ez az átlagképzés szempontjából? Azért lényeges, mert ha megnézitek az akkori egy kézen levő folyamatos peres ügymennyiséget egy elsőfokú polgári megyei szinten ítélkező bíró kezén, akkor az 142 ügy volt. Aki fölötte volt, az úgymond látszólag rosszul járt, aki meg alatta volt, az jól járt, az viselhető volt. De tényleg viselhető volt? 142-höz képest 127 ügy polgári elsőfok peresben az egy elfogadható mennyiség, szakmailag bírható? Tudjuk a választ, hogy nem. Tehát ezért csalóka az átlagképzéshez való viszonyítás és ezért kellett egy új közelítési pontot kialakítani a magyarországi statisztikában és azt kell mondanom, hogy ezt tulajdonképpen a bírói kar – az a tapasztalatom, mert most már nagyon sok előadáson és képzésen vagyok túl – nagyon pozitívan fogadta. Flexibilisek azok a tartományok, amiket meghatároztunk, azokon mindig lehet vitatkozni, hogy most többnek kéne lenni vagy kevesebbnek. Abban, hogy hogy ne viszonyítsunk az átlagolt adatokhoz és ne essünk bele még egyszer abba a csapdába, amibe legalább 30 évig a bírósági statisztika kényszerpályásan járt, azzal egyetért mindenki, ahogyan a súlyszámrendszer értékelésével is.

Teljesen újszerű közelítésünk az, hogy a járásbíróságokat közvetlenül vizsgáljuk. 115 magyarországi járásbíróság munkáját egyenként vizsgáljuk, minden szakágát és egymáshoz viszonyítjuk. Ez is egy nagyon fontos tényező. Mondhatnék ezernyi példát, de ha például most én pásztói járásbíró vagyok és Pásztón elúszott az én büntető referádám, de Balassagyarmaton, meg Salgótarjánban nagyon jól állnak a büntető bírók és átlagot képzünk és kiegyenlítődik mindez, akkor mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy engem különösebben nem hat meg, hogy a törvényszéki átlag nagyon jó, hiszen én Pásztón ítélkezem és engem csak az a referáda érdekel, ami esetleg 150-es folyamatos ügymennyiséget tükröz. Ha törvényszéki átlagban vizsgálódunk tehát, ennek ez a konklúziója járásbírósági szinten, akkor el fogunk térni a valóságtól és azt fogjuk hinni, hogy rendben van minden a megyében, rendben van minden a törvényszék járásbíróságain, de ez nem így van a valóságban. Ha viszont minden egyes járásbíróságot külön górcső alá helyezünk, akkor minden egyes járásbíróság minden szakágára rá tudjuk vetíteni az optimális munkaterhet, optimális teljesítményi mutatót és le tudjuk vonni a következtetéseket.

Még egy nagyon fontos dolog: az OBH elnöke ez alapján az átvilágítás alapján látja azt is, hogy a törvényszéki elnök vajon a kirendelési gyakorlatában a járásbíróságok között a munkateher kiegyenlítése érdekében tesz-e, megteszi-e a szükséges intézkedéseket. Tehát ez is nóvum volt és amikor a régi statisztikákat nézitek, akkor csak olyan tapasztalatot tudtok szerezni, maradva az előző példánál, hogy Nógrád megye, büntető ügyszak, járásbíróságok átlag érkezés, befejezés, folyamatos ügyek. Tehát ezt át kellett alakítani. A fellebbviteli rendszer vizsgálatát táblák és törvényszékek esetében komplexen hajtjuk végre, ez azt jelenti, hogy az addigi peres vizsgálat kiegészült a nemperessel, ennek is megvan természetesen az indoka, a valós munkateher a kettőből adódik össze és arról mindannyian sokat tudnánk beszélni, hogy hogy fordult meg 2017-től az arány Pp., Be. változása nyomán a peres és a nemperes viszonylatában, kétharmad, egyharmad a civilisztikában és a büntetőben is az érkezési arány. Tehát fel sem merülhet az a kérdés, hogy a nemperes ügyekkel ne foglalkozzunk, amikor bírói munkaterhet mérünk.

Tartottuk magunkat változatlanul ahhoz, hogy a bírói feladatkörben intézendő ügyek intaktak. Ami 2012-től kiszervezésre került bírói feladatkörből – hiszen ez is a mi akaratunk volt és a közös elképzelésünk – minden olyan adminisztratív munkaterületet vagy pedig alacsonyabb kvalifikációval ellátható tevékenységet telepítsünk át titkárra, bírósági ügyintézőre. Ha végig nézitek a kronológiát 2012-től, akkor azt látjátok, hogy 2016-tal bezárólag gyakorlatilag egy olyan változás volt a magyarországi rendszerben, hogy elértük azt, amit szerettünk volna a 2010-es évek elején, kiszervezésre kerültek ezek a tevékenységek. Ez a bv.-től, a nyilvántartási csoporton át, a folyamatba épített titkári tevékenység, értsd alatta például felszámolási eljáráson át szabálysértésig bezárólag mindenütt kimutatható. Miért lényeges ez a Kabinet szempontjából? Azért, mert ha egyszer a jogalkotó és a jogalkotót ösztönözve mi bírók azt kértük, hogy szervezzétek ezt ki és ő erre mozdult és elfogadta a javaslatunkat, akkor utána később ne akarjunk bírói létszámot alapítani arra, hogy a pszichiátriai osztályon elhelyezett betegek szemléjét nem tudom titkárral biztosítani és sorolhatnám. Tehát amiben egyszer már előre léptünk, abban ne másszunk vissza, ne lépjünk vissza. Ezt azért hangsúlyozom, mert vannak olyan szervezeti egység vezetők, akik elmondják a Kabinet előtt, hogy igen nagyon sok az ilyen nemperes, olyan nemperes és az valóban sok, de erre a válaszunk változatlanul az, hogy akkor tessék javaslatot tenni bírói álláshely titkári álláshellyé történő átalakítására, mert a törvényszék elnökének biztosítani kell a megfelelő titkári létszámot vagy pedig, ha annyira alul reprezentált a peres érkezése egyes szervezeti egységnek vagy egységeknek, akkor ne vitassuk azt, hogy a havonta érkező négy vagy öt büntető peres ügy mellett megcsinálhatja-e a tíz büntetővégzést a bíró. Persze, hogy megcsinálhatja. Érdekes konstellációk vannak és majd a végén ki fogok térni, hogy ennek miért is van nagy jelentősége. Tehát ezt az elvet továbbra is tartottuk és tartjuk a mai napig. Egyébként pedig a cégügyszakban és a bv. ügyszakban szintén distinkciót alkalmazunk, tehát nem általában véve vizsgálunk ilyen szakágakat, hanem ott is mindig, amikor bírói álláshely vizsgálatáról van szó, a bírói feladatkörbe tartozó tevékenységeket helyezzük górcső alá. Egy kivétel van, a felszámolási eljárás, mivel ott folyamatba épülésről van szó vagy az egyszerűsített felszámolás jelent egy distinkciót, ott egybevettük és bírói létszámhoz igazítottuk az optimális mutatót.

2022-ben, amikor előttetek beszámoltam a 2021-es tevékenységünkről, akkor átfogóan 178 álláshelyről adtunk véleményt elnök úrnak. Egyébként a véleményadás metodológiája a következő: az álláshely megüresedéséről az Emberi Erőforrás Gazdálkodás Főosztálya szerez tudomást azáltal, hogy a törvényszék elnöke, tábla elnöke javaslatot tesz és ezt követően kapja meg a Kabinet és ad róla véleményt. Ezt viszonylag rövid határidőn belül megteszi és az elnök úrnak bemutatja a véleményes javaslatával. Ez az „A” verzió, ez gyakorlatilag a napi rutinunk. Ennek az a konklúziója, hogy a Létszámgazdálkodási Kabinet non-stop működik, azt kell, mondjam, tehát gyakorlatilag nincsen olyan hét, hogy valamilyen álláshely ne merülne föl. A Kabinetnek egyébként nem mondtam az elején, az OBH elnökhelyettese dr. Csillám Katalin Úrnő a vezetője és dr. Kékedi Szabolcs még a tagja, tehát hárman vagyunk, talán annak idején mondtam ezt, elnézést kérek. A másik verzió, az éves nagy generális átvilágítás. Minden évben kiadjuk a törvényszéki elnököknek, táblaelnököknek azt a statisztikai adatbázist, amiből mi dolgozunk. Mindig trendet vizsgálunk, legalább három évet, tehát ad hoc kiugró évek, kiugró érkezés, két megaügyem érkezett és csak erre nem alapítunk engedélyezett létszámátalakítást, tehát mindig a statisztika szabályaira és törvényeire építjük a konklúziónkat és ebből adódóan mindig trendeket vizsgálunk, peres, nemperes stb. szakterületen. Megkapják az elnökök ezt az anyagot az engedélyezett létszám, betöltött létszám stb. rendelkezésükre áll, hiszen ezt mi kapjuk tőlük, tehát ez egy alulról építkező folyamat, majd ezzel a két adatbázissal kitűzött napon leülünk. Ez a találkozás évente egyszer van és olyan jelentős időintervallumot szánunk erre mindig, hogy egy napra két törvényszéket tűzünk ki vagy két táblát. Ez azt jelenti, hogy délelőtt egy törvényszéki elnökkel konzultálunk, délután egy törvényszéki elnökkel. Gyakorlatilag nincs semmilyen időkorláthoz kötve a kommunikáció. Ez nagy jelentőségű és azt kell, mondjam, minden szervezeti egység vezetője nagyra értékeli, mindenki úgy állt föl ezekről a konzultációkról – most már a harmadik kör ment le – hogy ilyen korábban soha nem volt, mindent el lehet mondani, őszinte beszéd folyik, elmondjuk, hogy mi hogy látjuk az adott szervezeti egységet. Értsd alatta: az általa irányított törvényszék minden kollégiuma minden szervezeti egysége átvilágításra kerül és minden járásbíróság minden szervezeti egysége. Csak az érdekesség kedvéért mondom el, hogyha a magyarországi rendszert ilyen módon teljesen monitorozzuk, és ez most fejeződött be 2023-ban, akkor 291 darab szervezeti egységet világítottunk át. Hiába van 25 szervezeti egység, annak 291 a szummája, mert amíg megnézzük Makón a polgárit meg a büntetőt stb. – nem ragozom ezt a részét. Azt kell, hogy mondjam, hogy ilyen mélyen fúró és mélyen elemző beszélgetés soha nem volt és mindig konszenzussal zárult a beszélgetés. Tulajdonképpen miért is? Azért, mert ezt a matekot elfogadták a bírák, elfogadták a törvényszéki elnökök, alapvetően már ők is ilyen módon közelítenek az álláshely rendszeresítéséhez vagy megszüntetési javaslathoz. Azt érzem az utóbbi évet figyelembe véve, hogy kialakult egy olyan kreatív gondolkodás is, hogy amikor fölöslegessé válnak álláshelyek, akkor nem a régi reflexek működnek, az extenzív létszámgazdálkodáson alapuló elképzelések, bár van kivétel, azt kell mondanom, van egy szervezeti egység, amit kivételként tudnék mondani, de nem nevesítem, mert az nem lenne elegáns. Tehát többségében azt tudom mondani, hogy ilyen helyzetben azt mondja a törvényszéki elnök, hogy nézzétek, nincs sehol szükségem arra az álláshelyre, nyugodtan telepítsétek át más megyébe, más szervezeti egységbe. „B” verzió: azt mondja a törvényszék elnöke, hogy itt valóban nincs már szükség rá, de gondoljuk végig, hogy átvinném azt a járásbírósági helyet a törvényszék büntető elsőfokú peres szakágába, tudjátok-e ezt támogatni, akkor elővesszük újra a számítást, végig beszéljük. Tehát kialakult egy olyan harmonikus konzultációs rendszer, ami az elején egy kissé nyögvenyelősebb volt, azóta három nagy konzultáció után vagyunk, és azt kell, mondjam, hogy ennek csak pozitív a hozadéka. Tehát ezeket nyilván minden alkalommal kérjük, hogy csatolják vissza a bírói kar felé. Én magam nagyon sok felvilágosító előadást tartok, amikor csak lehetőséget kapok erre, akkor éppen azért, hogy megismerjék a kollégák, megteszem a szükséges lépéseket. A törvényszéki elnökök, táblaelnökök képzésén túl most a 115 járásbírósági elnök képzésére járok Szemesre folyamatosan és ott is tulajdonképpen egy olyan konzultáció zajlik, amellyel érthetővé, világossá tesszük a rendszer működését.

Az egy tömbben való átvilágítás 116 álláshelyet érintett és nagyon izgalmas volt a 2022-es, már az itt zajlott beszámolásom utáni időszak, amikor közigazgatási, munkaügyi szakágat világítottuk át. Ha emlékeztek, akkor elmondtam, hogy még idő előtti lett volna, gyakorlatilag ezt 2021-ben még nem lehetett végrehajtani, addigra már kellő mennyiségű adat állt rendelkezésre. Érdekes volt azt látni, hogy a nyolc közigazgatási kollégiummal érintett szakágon belül milyen modellezések voltak a létszámban 2018-ban. Nyilván nem kell azt feltételezni, hogy ezt bárki 2018-ban könnyedén megmondta volna, hogy mennyire kell becsülnünk majd a közig érkezést a megváltozott eljárási szisztéma, megváltozott Kp. tükrében, de az arányt, hogy mondjam, akkor 238-ra volt belőve a magyarországi bírói létszám, most a valóság 152, tehát ennyivel kellett kevesebb, a 8 törvényszék kollégiumába engedélyezett bírói létszámként. Nagyon hosszan mesélhetnék ezekről a konzultációkról, erre nincsen nyilván idő, egy dolgot azért megemlítenék, ami jogalkotási kérdés is és egy komoly probléma. A Kp. lehetővé teszi azt, hogy az egyesbírói feladatkörbe érkező ügyet tanácsban bírálja el azt az eljáró bíróság és fordítva is, a tanácsba érkező ügyet is egyesbíró elé lehet utalni. Amit itt láttunk, amivel szembesültünk, az teljes eklektika Magyarországon. Tehát részben a kényszerpálya mozgatja adott esetben a kollégiumokat és utalnak eljárásokat egyesbíró elé. Mondhatnék példát, van olyan törvényszék, ahol az ügyek 90 %-át egyesbírói feladatkörben intézik és van olyan törvényszék, ahol minden ügyet tanács elé utalnak. Mi a helyes és optimális létszám meghatározás egy ilyen szituációban? Aki tanácsban gondolkozik, kizárólagos tanácsi eljárásban, az jobban járhat egy ilyen konstellációban, amikor létszámigényt terjeszt elő pusztán a Kp. adta lehetőségre hivatkozással. Az az álláspont alakult ki, hogy bíróra, 1 főre számoljuk a munkaterhet, miután itt is a közigazgatási kollégiumvezetőkkel történt konszenzus alapján kialakult, hogy havonta 8-10 az optimális érkezett volumen, ehhez lőttük be emberre, működő bíróra vetítve a létszámot. Nem vettük figyelembe azt, hogy milyen arányú a tanács elé utalása az adott szervezeti egységnek. A munkaügyi szakágakkal kapcsolatban csak egy mondat: gyakorlatilag hatalmas humán erőforrás-többlet áll rendelkezésre nagyon sok szervezeti egységben. Azt kell mondjam, hogy a kijelölési rendszer megköti nagyon sok esetben a törvényszéki elnökök kezét sajnálatos módon, mert a munkaügyi szakágban felmerülő humán erőforrás-többlet egyszerűen a hozzájárulások hiánya miatt nem kamatoztatható adott esetben a közigazgatás szakágban, miközben szükség lenne rá. Tehát különféle kísérleteket és lépéseket próbálnak a törvényszéki vezetők tenni annak érdekében, hogy a munkaügyben ítélkező bírák munkaterhe az az optimális felé mozduljon el és közelítsen más szakágbeli ügyek szignálásával, de tennivaló egészen biztos, hogy van itt is. A táblákon sem tapasztalunk különösebben mást, talán a Fővárosi Ítélőtáblát tudnám ebből kivenni, ahol az optimális tartományban mozog az érkezése a Munkaügyi Kollégiumnak, ugyanakkor más helyen azt látjuk, hogy igencsak egy számmal írható le a havi érkezési mutató és egy munkaügyi szakember bíró dolgozik, aki a kollégium vezetője. Tehát itt biztos, hogy kellene gondolkozni egy-két dolgon és végig kéne gondolni ezt a tanács felé is adresszálva, meg a jogalkotást is végig kellene gondolni, erről elnök úrral többször beszéltünk az anyag feltárása után, hogy a kijelölési rendszer vajon mennyiben fenntartható, mennyire üresedett ki ez a kijelölési rendszer, van-e többlet kvalifikáció a kijelölési rendszer mögött? És akkor most megfordítom, ha én nem járulok hozzá a kijelölésemhez, és közben nagyon alacsony a munkaterhem, mert havonta két ügyem érkezik abban a szakágban, akkor engem nem is tudnak megmozdítani, mert azt mondom, hogy én nem fogok közig ügyszakban eljárni, vagy például nem járulok hozzá az fk. kijelölésemhez, de szükség lenne rám az adott szervezeti egységben, akkor hogyan lép tovább a törvényszék elnöke és hogyan arányosítja a munkaterhet? Nem akarom ezt tovább folytatni, nagyon sok ilyen problémával kellett szembenéznünk, itt van tennivaló.

Az ítélőtáblákat újra átvilágítottuk 2022-ben elnök úr felhívása alapján, méghozzá ugyan nincsen másodfokú súlyszámrendszer még bevezetve a fellebbviteli rendszerben, de csináltunk egy olyan monitorozást az előző évi 2021-es átvilágítás után, amely nyomán négy évre vonatkozóan megnéztük, hogy a törvényszékekről fölment peres ügyek súlyszám értékei hogyan alakulnak az egyes ítélőtáblák tekintetében. Nos, ez a tavalyi átvilágítás során azt hozta ki, hogy a Fővárosi Ítélőtábla Büntető Kollégiumába érkező elsőfokú peres ügyek súlyszámátlaga 33,36 %-kal tért el az országos átlagtól, a civilisztika tekintetében pedig a Szegedi Ítélőtábla adata volt 16,83 %-kal eltérő az országos átlagtól felfelé. Ezt az ellenőrzést egyébként 2023-ban is megcsináltuk és akkor már hozzá véve a mögöttünk álló esztendőt, ebben a konstellációban a Fővárosi Ítélőtábla Büntető Kollégiuma megtartotta azt a helyzetét és a Polgári, Gazdasági Kollégiumban is az eltérés a legnagyobb volumenű, egyébként nem olyan nagy, mint a szegedi volt, 3 %-os, de a legnehezebb ügyek oda érkeznek, tehát ezt hozta ki ez a többletkiegészítő vizsgálat.

2022-nek az is egy fontos lépése volt, hogy elkészült a módszertani útmutató, ha úgy tetszik egy „kis káté” hogyan kell ezt a rendszert alkalmazni. 2023-ban említettem, hogy megint lement  a nagy átvilágítás és egyébként az ad hoc érkező álláshelyeket feldolgoztuk.

Gyakorlatilag a 115 járásbíróságról mondanék egy-két gondolatot, mert most már három évvel vagyunk utána az elemzéseknek. A 115 járásbíróságból 54 járásbíróság kistérségi járásbíróság. Ezek a kistérségi járásbíróságok 6 bírót vagy annál kevesebbet foglalkoztatnak. Ha arra a kérdésre kéne válaszolnom, hogy van-e olyan szegmens, ahol ez a gondolkodás és ez az optimális teljesítményi mutató súlyszámátlag-mérés stb. tulajdonképpen nem tud optimalizálni és nem tudja egalizálni a bírói munkaterhet, az a kistérségi járásbíróságok szintje. Azt kell mondjam, hogy a legtöbb kritikát itt, ebben a zónában kaptuk. Rögtön sündisznóállásba kerül mindenki, aki kistérségi járásbíróságon dolgozik. Azt mondja első pontként, hogy „ti be akarjátok zárni ezeket a bíróságokat”, soha senki nem mondott ilyet. Tudjátok jól, elmondtam, hogy törvénykezési hellyé alakítást javasoltuk a törvény lehetősége alapján azért, hogy kiegyenlítődjön a bírói munkateher. A második pont, amit mindig meghallgatunk, „mi nem tehetünk róla, hogy nincsen annyi munkánk, mint másnak”. Így is igaz ez, de azért ezzel a helyzettel valamit kell kezdeni, hogyha egalizálni akarunk Magyarországon és ki akarjuk a bírói munkaterhet egyenlíteni, mert nem csak azt kell kiegyenlíteni, ami fölötte van az optimálisnak, hanem azért azzal is kell valamit kezdeni, hogyha az ebben az épületben ítélkező bíróhoz havonta 15 ügy érkezik büntetőben, a másik bíróhoz pedig 2 érkezik. Nem „hasra ütött” számot mondok. Ezzel a helyzettel valamit kell kezdeni, lehet rá válasz a kistérségi járásbíróságok esetében a törvénykezési hellyé nyilvánítás és nyilván az egyes ember munkaterhe ki fog egyenlítődni, mert ha én miskolci járásbíró vagyok és emellett Szikszón is ítélkezem, akkor a referádám el fogja érni az optimális munkaterhet, de nincs arra szükség, hogy én kizárólag és csak Szikszón ítélkezek havi 4 ügy érkezése mellett. A mozgó bírói intézmény is több esetben ad rá választ, volt ilyen pályázati kiírás is, az előbbi példa Szikszó-Encs között merült föl. Ezzel a helyzettel kell valamit kezdeni, nyilvánvaló, hogy ez sok mindenre visszavezethető, hogy ez így alakult, a nemzetközi tapasztalatokat ismerem, tudom, hogyan kezelték több országban, most erre szintén nincs idő, végig menni azon az úton, amit a tanulmányozás során szereztünk, de vannak megoldás technikák. Valamilyen módon kezelni kell. Egyet látunk most Kabinetként, hogy a törvényszéki elnökök megpróbálják kezelni kirendelésekkel. De ezek a kirendelések tartósak sajnos és ez azért van így, mert több szervezeti egységben – és gondoljatok a bevezetőben mondott gondolataimra, hogy ne legyen „kijárós” a létszámgazdálkodás – annyira túllőtt a bírói létszám, és nem mondok példát, hogy jelenleg húszas nagyságrendű létszám mellett a fele is elég az érkező ügyek feldolgozásához. Most ezeket a helyzeteket valahogy kezelni kell. Most egy pozitív példát mondtam, de a negatív példa a kistérségi járásbíróság. Azzal is kell valamit csinálni, hogy valakinek, az előbb említett volumen van, erre válasz a kirendelés, keresztkirendelések. Azon sem kell csodálkozni, és nem kell megsértődni, nem kell fölkapni a fejünket azon, hogyha valaki ilyen helyzetben dolgozik, akkor azt mondja, hogy én innen nem akarok elmenni és én itt akarok maradni örökre, mert nekem ez nagyon megfelel. Mert van ilyen válasz is. Ezeket ismerni kell, tudni kell. Tehát ezzel érdemes azért még foglalkozni, ez nyilván nem az elnök úr kompetenciájába tartozó kérdés és a jogalkotás kérdése, és újat egyébként vele nem mondtam, mert a korábbi évtizedben éppen erre vonatkozóan a létrehozott munkacsoport körülbelül hasonló konklúzióra jutott. Most ez annyiban cizellált, hogy azt tudnotok kell, hogy ahol kevés van, ott a súlyszám érték is jellemzően nagyon alacsony. Ezt korábban is tudtuk és sejtettük, de most, amikor ez egzakt módon kimutatásra kerül, hát akkor ezzel szembesülünk újra. És akkor ezzel befejezném a Létszámgazdálkodási Kabinetről az összefoglalót.

A Súlyszám Kabinet tavaly nyáron alakult a törvénykezési szünet előtt a büntető fellebbviteli súlyszámrendszer kialakítása céljából, vagyis az ügyek másságát, mega jellegét tudjuk kimutatni törvényszéki és tábla szinten is az odaérkezett ügyekben. Ne a törvényszékről érkező elsőfokú peres ügyek súlyszám átlagát vizsgáljuk, hanem helyezzük górcső alá az oda érkező ügyek mindegyikét. A Kabinet megkezdte a munkáját még a törvénykezési szünet előtt. A Kabinetben dr. Sárközi Szabolcs, dr. Újvári Ákos kollégiumvezetők vannak benne, dr. Székely Gabriella kollégiumvezető-helyettes, Joó Gábor irodavezető és dr. Pabis Attila elnökhelyettes. Olyan bírókat delegált elnök úr a Kabinetbe, akik napi ítélkezési rutinnal rendelkeznek, vagy pedig irodavezetőként pontosan tisztában vannak azzal, hogy a lajstromozás, a büntető peres és nemperes ügyek aránya stb. hogyan alakul Magyarországon. A peres ügyekre vonatkozóan elkészítettük azt az eltérítő tényező összességet, ami alkalmas arra, hogy a büntetőügy alapértelmezett súlyszámát felfelé elmozdítsa. Ismeritek egyébként nyilván a súlyszámrendszert, van minden egyes különös részben szereplő deliktumnak egy alapértelmezett súlyszáma és elsőfok peresben is és most már másodfok peresben is vannak olyan aspektusok, amik ezt eltérítik. Mondok egy példát: a vádlottak száma, fellebbezéssel érintett vádlottak száma, vádirat terjedelme, elsőfokon meghozott ítélet terjedelme, nyomozati irat terjedelme mind a két szakágban releváns. Tehát ezek eltérítő tényezők, felfelé viszik a súlyszámot. Kidolgoztuk ezt a rendszert és június 1. napján erről a rendszerről, annak a részleteiről a Büntető Kollégiumvezetők Országos Értekezletén fogunk részletes tájékoztatást adni, várva a szakmai reflexiókat és javaslatokat. Ezt a súlyszám rendszert megteszteltük Gyulán, Veszprémben, Szolnokon, a BKT-n, a Fővárosban és a Pécsi Ítélőtáblán. A 2022. első félévi másodfokú peres ügyérkezést átvilágítottuk és rávetítettük ezt az eltérítő tényező összességet. Ez konkrétan azt jelentette, hogy Gyulán 106, Veszprémben 156, Szolnokra 167, BKT-ra 466, Fővárosba 1169, Pécsi Ítélőtáblára 32 ügy ment föl. Ezeket világítottuk át. Mi a kérdés ilyenkor? Mit kell figyelni? Azt kell figyelni, hogy a bevezetett súlyszám rendszer alkalmas-e kifejezni a nagy munkaigényű ügyeket. Nem az a cél, hogy egymás mellett futó közepeseket vagy kicsiket kezdjük el cizellálni, ez sosem volt cél és nem is láttam külföldön sem olyan példát, ami erre utalna. A lényeg az, hogy a nagy munkaigényű ügy ugorjon ki. Nos, működött a rendszer, működik. Gyulán az amplitúdó nagysága súlyszámban 16 és 330 között, BKT-n az amplitúdó nagysága 13 és 742. Aki ért hozzá, megkérdezhetné, hogy hogy lehet 20 alatti, mivel 20 az alapértelmezett súlyszám? Azért, mert a bíróság elé állításoknál van egy minuszolás, ha figyeltétek ezt, -70 % van, ezért ment ilyen alacsonyra az alsó érték. A Fővárosi Törvényszéken, ahol a vizsgált adatbázis 1169 ügy volt, 89 %-os súlyszám eltérés volt nagy amplitúdóval, tehát 1035 ügyben érződött az eltérés. Pécsi Ítélőtábla 35 és 1100 között szóródik. Ez arra válasz, hogy működik a rendszer. Ki fogja dobni a megaügyeket. Milyen konklúziók vannak és mi a helyzet a nemperes ügyekkel, ami mindenkit érdekel és feszít? Először is azt kell mondanom, hogy itt meglehetősen érdekes tapasztalatokat szereztünk – finoman fogalmaztam – átvilágítottuk 2019-2022-ig a teljes nemperes adatbázisunkat az érkezettek, táblákat, törvényszékeket. 83.619 ügyet világítottunk át. Azt kell, mondjam, hogy nem találtunk egyforma lajstromozási rendet a 25 szervezeti egységben, tehát ha azt mondom, hogy eklektikus a kép, akkor nagyon visszafogottan és diplomatikusan fogalmaztam. Sajnos ezzel elmélyülten nem nagyon foglalkozott az előző évtizedekben senki és hogyha azt szeretnénk, hogy legyen a másodfokú vagy az elsőfokú nemperes ügyeknek súlyszáma, akkor először rendet kell tenni. Mert ha én azt mondom erre, hogy zakó, te pedig azt mondod, hogy kabát, akkor az nem stimmel. Az nem jön össze. Akkor más ügycsoportba fogjuk lajstromozni. Meg kell szüntetni az „egyéb” kategóriát, amibe aztán a törvényszékek mindenfélét beiktatnak, a gyakorlatuk, rutinjuk, „így szoktuk” szerint. Elindultunk ezen az úton és az ügytárgyi listát, az értéklistát elkészítettük, ez egy javasolt értéklista. Ez jelen pillanatban, ha minden ügytárgyat felleltározunk és letisztítottuk, akkor 179 darab a mi számításunk szerint. Nyilvánvaló, hogy ezt is szakmailag végig kell beszélni, először elnök úrnak döntést kell hozni, hogy jóvá hagyja-e ezt, de mindaddig, amíg a BIIR-be 25 szervezeti egységben 30 féleképpen lajstromoznak, addig nem lehet nemperes egységes súlyszámról beszélni, előbb rendet kell itt teremteni. De azért megnéztük a tartalmi részét, mert ez a formai. Ez egy nagy probléma, de kiküszöbölhető.

Nézzük a tartalmi részét, miből adódik a nemperes fellebbviteli érkezés? 45,7 % kényszerintézkedésre vonatkozik, tehát – és ez mindenütt így van – felteszem az első hangos gondolkodással együtt járó kérdést: kell súlyszámozni a kényszerintézkedések körében? Meg akarjuk azt mondani, hogy a letartóztatás vagy a bűnügyi felügyeletnek a különböző formái a nehezebbek vagy könnyebbek, vagy elég, amit most csinálunk, hogy darabszámban mérünk? Csak hangosan gondolkozom. Második helyen 10 %-os értékkel a kártalanítás. Harmadik helyen perújítás 6 %-kal fordult elő gyakoriságban. Feltételes szabadság 5,4 %-kal, mindenféle költséget figyelembe véve, ami fellebbvitelre fölmegy 3,9 % és 3,5 % közérdekű munka átváltoztatása. Kell-e ezeknek súlyszámot adni? Érdemes-e ezek között súlyszámot adni? Mert az eddigi gyakorlatunk szerint ezeket darabszámokba mérve le tudtuk fordítani a tanács munkaterhére és lényegében csak a peres ügyeknél foglalkoztunk a súlyszám értékkel. Ezek dilemmák, ezek feltett kérdések.

A feltett kérdések mellett azért más tapasztalatokat is szereztünk, nemcsak a nemperes ügyek területén, hanem bizony a peres ügyek, mivel ilyen mély rétegű volt a fellebbvitel átvilágítása, azt is megnéztük, hogy a súlyszámozást és az ezzel kapcsolatos tevékenységet a vizsgált törvényszékek, hogy hajtják végre. Ennek is megvannak a tanulságai, például nyomozati irat terjedelme, e-akta. Itt egészen eltérő dolgokat tapasztaltunk. Van, ahol tökéletesen végig viszik a súlyszám rendszert és beírják a nyomozati irat terjedelmét, van, ahol konzekvensen nullát írtak be, ott meg is kérdeztük a szervezeti egység vezetőjét, hogy vajon hány álláshelyet tolt el ezáltal magától, vagy nem kért meg. Van, ahol százat írtak be. Ismerjük a problémát, tudjuk, hogy a külön megnyitandó fájlokkal milyen probléma van, amikor ezt az oldalszámot rögzíteni kéne. Erre megkezdődtek a tárgyalások és tulajdonképpen van egy fájl olvasó program, ami 95 %-os biztonsággal képes lesz ezt az érkezett volument gyakorlatilag emberi beavatkozás nélkül oldalszámozni. Ezzel egy nagyot fogunk előre lépni. Ez gyakorlatilag már rendelkezésre áll az illetékes főosztály tájékoztatása alapján.

Ezen túlmenően amire még utalnék, hogy az elsőfokú peres ügyek súlyszám rendszerének az átvizsgálása is nagyon fontos és ezzel is foglalkozunk parallel, mert egyrészt arra nagyon kell figyelni, hogy a különös részi változások azok a BIIR-nek részei legyenek, tehát ami megjelenik nóvumként, deliktumként a Btk-ban különös részben, az jelenjen meg a BIIR-ben, mert nem tudom egyébként súlyszámozni az ügyet. Ebben kevésbé van tennivaló, de erre is figyelni kell és ezt is kiderítettük az e-aktáknak a nyomozati irat terjedelmét rendbe fogjuk így tenni és ezen kívül, amivel most nagyon sokat és elmélyülten foglalkoztunk, az az egyesített ügyek kérdése, ezt is, akik büntetősök, ismerik. Van egy lopásom és hozzá kaptam egy negyven vádlottas ügyet, azt befejezem, ez utóbbinak a súlyszáma elenyészik. Erre is választ akarunk adni, mert nyilvánvaló, hogyha bíró vagyok, akkor engem az érdekel, hogy az én referádámban lévő súlyszám érték miként alakul. Tehát ez is górcső alatt van, és az előbb említett bíróság elé állítás kérdésköre szintén vizsgálat tárgyát képezi, mert a mai magyarországi ítélkezési gyakorlatban tudnék példákat mondani járásbíróságra, most már a peres érkezésnek a 70 %-a a bíróság elé állítás, mert a migráció miatt olyan embercsempészéssel kapcsolatos érkezésük van, hogy az szinte elviszi a tárgyalási határnapjaikat. Az akkor kialakított koncepciót ismerem, 2016-ban miért volt mínuszolva ez a súlyszám átlag. Most arra az álláspontra helyezkedünk, hogy ezt ugyanúgy kellene kalibrálni, mint minden mást, tehát nem elvonni, hanem meghagyni ugyanabban a tartományban, amiben mozog vagy mozoghat. Tehát párhuzamos a tevékenység, erről is be fogunk számolni a Kollégiumvezetők Országos Értekezletén, de én bízom benne, hogy az említett három nagy pólus rendbe tételével sikerül már a fellebbvitelnek olyan menüt felajánlani, ami elfogadható lesz a szakmának és bevezethető lesz, és ezáltal, ha mindez az ősz folyamán eredményesen tesztelhető, akkor akár 2024-től be is vezethető. Legalább is mi azt tervezzük, hogy elnök úr asztalára egy olyan szakmai anyagot szeretnénk letenni, ami a fellebbviteli büntető súlyszám rendszert kialakította és az elsőfokú büntető peres súlyszám rendszert pedig egy kicsit átgereblyézte és finomította. És hogyha ez a munka sikeres és meghozza a várt következtetést, akkor annak létszámgazdálkodási következménye is van, mert hát innen indultunk ki, ez volt az origó. Tulajdonképpen a Súlyszám Kabinet egyfajta leágazása a Létszámgazdálkodási Kabinetnek, és hogyha ez sikeres és elfogadja a szakma, elfogadja az igazgatás, akkor lehet tovább lépni, mert bizony azt kell, mondjam, hogy a polgári, civilisztikai terület ennél sokkal bonyolultabb lesz, egészen biztos, ez már most látható előre, ezzel is sokat foglalkoztunk, hiszen ott már a nemperes szférának a cizellációja csak ránézésre világos, pontosan tudjuk, hogy a felszámolási ügyek, cégügyek stb. végrehajtási ügyek egészen biztos, hogy nem lesz egy ilyen egy kaptafáról menő volumen, mint amit a büntető nemperesnél láttunk, tehát erre készülünk „lelkileg” sokkal nehezebb lesz, terveim szerint azt is gyakorló bírók bevonásával szeretnénk kialakítani. Hát itt tartunk most. Köszönöm szépen a figyelmet!”