Az OBT elnökének ünnepi beszéde a Bíróságok Napján – 2022. július 15.

Deutschné dr. Kupusz Ildikó, az OBT elnökének ünnepi beszéde a Bíróságok Napján, 2022. július 15.

Ma a Bíróságok Napját ünnepeljük. Ünnepeljük azokat, akik kiemelkedő színvonalú munkájuk, elhivatott szolgálatuk és hivatás iránti példás elkötelezettségük révén kiemelkedtek a közel 3000 bíró és a közel 8000 igazságügyi alkalmazott közül.

153 évvel ezelőtt a mai napon hirdették ki azt a törvénycikket, amely szétválasztotta a közigazgatást és a bíráskodást. 2000. június 24. óta ez a nap a bírák és az igazságügyi alkalmazottak ünnepe.

Az 1869. évi IV. törvénycikk mérföldkő volt a magyar igazságszolgáltatás történetében. Deklarálta, hogy a bíró ítélkezési tevékenységét csak a törvénynek, illetve a törvényerejű szokásoknak alárendelve végzi, személyének függetlenségét pedig az is garantálta, hogy ettől kezdve a bíró elmozdíthatatlanná és áthelyezhetetlenné vált, egyúttal meghatározta a bírák alkalmazásának szakmai feltételeit is.

A bírói hivatás egyidős a társadalommal. Az emberiség első írásos emlékei törvények. Elég csak Hammurapi törvényeire gondolni. Magyarországon, nem sokkal a keresztény államszervezet kialakítása után megjelent a deklarált bírói hatalom: gondoljunk Szent István király Imre herceghez írt intelmeire, Szent László királyunk által létesített, a megyékbe küldött „királybírói intézményre”, II. András királyunk nevéhez fűződő 1222. évi VIII. törvénycikkre.  A XV-XVI-XVII. században létrejött törvénycikkek már leszögezték, hogy a bírósági eljárásba kívülről semmiféle hatalom nem avatkozhat bele.

Mohács előtt a királyi kúria különböző bíróságai, a Habsurgok alatt a Hétszemélyes és a Királyi Tábla csak a jogszolgáltatás funkcióját végezte, alsóbb fokon a vármegyékben és a városokban egy és ugyanaz a testület látta el az igazgatási és a bírói feladatokat.

1809-ben, Geroch Illés Honnyi Törvény című, a hatályos magyar feudális magánjog magyarázatát adó könyvében írta körül a bíró hatalmát a római jogból máig ismert alapelv megjelenítésével: „a bíró a maga kénye szerint nem ítélkezhet, a törvényt nem teheti félre, köteles a törvények által szabott rendet megtartani”, azaz „Praetor ius facere non potest”.

Az európai forradalmi hullám eredményeként 1848. március-áprilisában „alkotmányos reformként” valósult meg a korábbi magyar közjogi rendszer radikális átalakítása. A bírói függetlenség megteremtésének a politika azonban csak az első lépéseit tette meg.

Hegedűs Lajos1872-ben kiadott A magyar közjog alapvonalai című művében a bírói hatalom gyakorlásáról szóló törvénycikket a törvénykezési rendszerünkre nagy fontosságú és nagy horderejű törvénycikként méltatta.

A ma hatályos szabályozás a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény és A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII.  törvény alapvetésként rögzítik a bírói függetlenség szabályait. A bírákkal szembeni további elvárásokat a Bírák Etikai Kódexe fogalmaz meg.

Mit jelent ma bírónak lenni? Mit jelent ma a bírói hivatás?

A mai nap díjának névadóját idézve: „ …a per adathalmazából az anyagi igazság művészi kézzel, fáradságos értelmi és lelki munkával történő kiformálása, állandóan szem előtt tartva, hogy nem légüres térbe szerkeszti bele a bíró az ítéletét, hanem azzal embersorsot intéz, könnyet szárít vagy fakaszt, szilárdítja, vagy megrendíti a jog és erkölcs uralmába vetett hitet és közmeggyőződést.”

A bírói hivatásgyakorlás a nyilvánosság előtt zajlik, a bírósági eljárásokat, ítéleteket a közvélemény véleményezi, megítéli, ezért a bírói hivatás több, mint egyszerű kötelezettségteljesítés. Gyakorlásához a bírói eskü szövegében kiemelt elvek szolgálnak alapul, mint a tisztességesség, a függetlenség, az igazságosság, a méltányosság.

A bírói munka a mindennapokban nagyfokú önállósággal és nagyfokú függetlenséggel jár. A személyi függetlenség biztosítja a bíró számára a bírói hivatal betöltését, a szakmai függetlenség teszi lehetővé a befolyástól mentes ítélkezést. Független bíróság és bírák nélkül nincs jogállam.

A jogállamban mindenkinek joga van a független és pártatlan bírósághoz. A független bírák hivatásuk gyakorlása során mindig és kizárólag a legjobb tudásuk, meggyőződésük és lelkiismeretük szerint pártatlanul, minden külső befolyástól mentesen járnak el az ügyekben.

A bíró felelőssége és feladata, hogy a jogszabályokat alkalmazva hozza meg a döntését, mert ez garantálja a tisztességes eljáráshoz és a törvényes bíróhoz való jogot, amely nélkül nincs biztonság, kiszámíthatóság és egyenlőség. A múlthoz hasonlóan ezért jelentős ma is a bírói társadalom függetlenségének megőrzése.

Egyik nagy elődünk, a Magyar Királyi Kúria Elnökévé történő beiktatásakor arról beszélt, hogy „….a magyar bíró magasan felette áll minden társadalmi és minden politikai áramlatnak és …, hogy a magyar igazságszolgáltatás csarnoka, temploma a jogegyenlőségnek, …. valamint, hogy ebben a templomban egyetlen szentség a tisztelet tárgya és ez az igazság eszméje”.

A magyar igazságszolgáltatás csarnokában számunkra kijelölt az út. Az ítélkezés sokszor fáradhatatlan, elbírhatatlan és magányos munka. Annak ellenére, hogy személyes és individuális, nem létezhet az igazságügyi alkalmazottak nélkül. Az igazságügyi alkalmazottak a bírói szervezet alappillérei, elhivatottságuk megkérdőjelezhetetlen. Az irodai dolgozók, a leírók és a bírák egymásra utaltak. Igazságügyi alkalmazottak, informatikusok nélkül nincs ítélkezés, nem működik a bíróság, nincs bírói hivatás, nincs igazságszolgáltatás.

A mai nap az ünnepről szól. Az elődökről, akik kijelölték számunkra az utat és az utódokról, akik követik azt és átadják majd a tudást, a tapasztalatot, a gyakorlatot a jövő nemzedékének.

Elődeink és hivatásunk iránti tisztelet arra kötelez bennünket, hogy a „feladat nagysága ne csüggesszen”, hanem lelkesítsen, teljesítése érdekében a „rideg paragrafusok útvesztőjében” is eligazodva mindig megtaláljuk a „humánumot” és hivatásunk iránti szeretetünket, igazságszolgálatásba vetett hitünket és bizalmunkat hagyjuk örökül az utánunk jövőkre.

Tisztelt Díjazottak!

A mai napon Önök is a nagy elődök nyomába léptek, akiket tisztelet övez, akikre a felnövekvő nemzedék felnézhet, akiktől tanulni lehet. Munkásságuk révén visszavonhatatlanul részeseivé váltak a magyar igazságszolgáltatás történetének.

Legyenek büszkék a mai napon átvett díjukra, érezzék és élvezzék azt az elismerést és megbecsülést, amelyre kitartó munkájukkal érdemessé váltak!

Az Országos Bírói Tanács nevében minden díjazottnak szívből gratulálok, további tevékenységükhöz hivatásba vetett hitet, kitartó lelkesedést, erőt és jó egészséget kívánok!